A 19. századi magyar nemzetépítés elemeinek értelmezése új szempontok és források alapján

Az OTKA által támogatott OTKA NI 69207 számú kutatási program

A kortárs történetírásban ma már általánosan elfogadott nézet, hogy a modern nemzetek kiépülése egy soktényezős, sokszereplős történeti folyamat eredménye. A 19. századi Európában Magyarország egyik sajátossága, hogy e folyamatot jellegzetesen átszövik a rendi világ (és nemzetfelfogás) továbbélő értékrendje, társadalmi intézményei, mentális struktúrái. Kutatásunk e kettősség elemzését tűzte célul néhány konkrét, jól megragadható és e szempontból eddig kevéssé vizsgált kutatási területen, mint a gazdaság- és egyháztörténet, az utazás, a nemzeti szimbólumrendszer olyan elemei, mint a nemzeti táj, illetve a nemzeti divat, a tankönyvirodalom, az udvari kultúra és a színpadi szórakoztatás története. A választott alapkutatások témái különösen alkalmasnak tűnnek annak kimutatására, hogy míg a domináns nemzetépítő diskurzus egységes nemzeti kánon megteremtésén fáradozott, a korabeli társadalmi környezet kifejezetten heterogén (rendi, felekezeti, nyelvi, kulturális stb.) elemekből épült fel, amelyek nem feleltek meg a kánonban megfogalmazódó nemzetkép egyneműsítő elvárásainak. A mai elméleti koncepciók szerint a nemzet elsősorban diskurzusként fogható fel. Kutatásunk a modern nemzetet létrehozó diskurzust mint a korabeli társadalom eltérő nézeteinek és praxisainak közös termékét helyezi előtérbe: ennek fényében nem kisebb történeti probléma válik láthatóvá, mint magának a nemzetépítés folyamatának a gyökere. Arra a kulcsfontosságú ellentmondásra mutatunk ugyanis rá, amely a nemzetről szóló korabeli diskurzusok és az őket létrehozó társadalmi háttér között feszült. A kibővült Európai Unió új aktualitást ad a nemzeti társadalom hasonló szempontrendszerű tudományos vizsgálatának, hiszen a lassan létrejövő politikai egységben korántsem oldódtak fel azok a kulturális, gazdasági, társadalmi komponensek és feszültségek, amelyek vizsgálata során a történész számos analógiát fedezhet fel az európai integrációs folyamat és a nemzet kiépülésének folyamata között.

Nouvelles sources et nouvelles approches du processus de construction de la nation hongroise au 19e siècle

Dansles sciences historiques contemporaines il est désormais admis quela formation des nations modernes est la résultante d'un faisceaucomplexe de processus et de facteurs à acteurs multiples. Dansl'Europe du 19e siècle, une des particularités de laHongrie est l'interpénétration caractérisée des valeurs, desinstitutions et des mentalités de l'ancien monde des ordres - etdonc de la nation nobiliaire- avec celles du naissant universnational moderne. Notre objectif est d'analyser ce phénomène decoexistence syncrétique dans plusieurs domaines à la fois concrets,bien documentables et peu explorés sous cet angle tels quel'histoire ecclésiale et économique, la littérature du voyage,la culture de cour, des volets du système de symboles nationauxcomme le „paysage national" ou la „mode nationale" du 19esiècle, l'évolution des manuels scolaires, ou encore, l'histoiredes figurations théâtrales hongroises. Ces thèmes de recherched'apparence hétéroclite sont propres à démontrer un faitpassablement méconnu : tandis que le discours nationalitairedominant s'efforçait d'établir et de renforcer un canonnational unifiant, la société concernée était constituéed'éléments remarquablement hétérogènes provenant aussi bien dela stratification des ordres et de la diversité confessionnelle qued'une considérable variété linguistique et culturelle quiopposaient une résistance durable à l'effet homogénéisant del'image canonique en cours d'élaboration. Selon les théoriesactuelles, la nation est à concevoir avant tout comme une formationdiscursive. Notre recherche considère ce „discours" ayantengendré la nation moderne comme le produit d'une longue série decompromis entre les différentes visions et pratiques de la sociétéqu'il cherchait à uniformiser. En somme, nous proposons deremonter aux sources mêmes de la construction de la nation hongroisemoderne, soit aux incontournables contradictions et tensions entreles discours nationalitaires du 19e siècle et lesréalités sociales de cette époque. À l'heure de l'élargissementde l'Union Européenne à des états-nations au passé tout aussiriche en contradictions, une recherche de ce type a un autre enjeu.Au fil de la lente et bien problématique unification politique del'Europe, le modèle national reste, volens nolens, uninévitable référent. Et nous constatons que dans ce cadre plus oumoins formel les divergences et tensions culturelles, économiques ousociales évoquées sont loin d'être disparues. A les analyser àla lumière des enseignements précis du passé, l'historienpourrait étayer, infirmer ou découvrir quelques analogies entre leprocessus de la nation moderne et celui de l'intégrationeuropéenne en cours.